🌪️NS’s Sang Real🌪️

Kedves Bátyám, Drága Húgom! 

Futva futok a mennyegzőnkre

Egyenesen fel a Sínaira

Mert tudom hogy szeretni az illatom,

A Zimnai Ős Magaslatok illatát.

Ezek a Mindenség kenetei

Neki, és nekem.

Szívünkben gyönyörködik Ő.

Mennyei Csapok nyittattak.

Úgy folynak és áradnak,

Mint friss hegyi patak.

Zúdulnak és Utat törnek,

Ahogy az Egy Igaznak A Szelleme. 

Az elkezedett munka bevégeztetett. 

Közénk álltak. 

Próbáltak. 

Viharok jöttek,

S ahogy jöttek,

Úgy el is mentek. 

Nem voltak ezek egyebek kecske víjjogásnál,

vircse mekegésnél.

Vajon hallottak-e ezek valaha Oroszlán bőgést?

Dobták-e már le valaha magukról az Orrszarvú talpát? 

Úsztak-e már zabálhatnékkal támadó Pirannyákkal,

És belülről támadó démonok sokaságát

vájták-e már ki saját husukból? 

Mert az ilyeneknek ez a végzetük. 

Porból jött , de Szellemmé sosem vált

veszendő történetek. Töredék lelkek. 

Nem több, mint akiért az anyjának fel nem ébredt lelke az örökségig sír majd csak. 

Ezek az emberek a Hiábavaló betonba születnek, betont néznek és esznek, betonba hisznek,

majd abba temetkeznek. 

Jót nem keresvén azt nem is látnak,

így minden szavukkal csak rombolni tudnak. 

Hát egyre inkább okoskodnak.

A Hízelgők korszakában

dörzsölten meggyőzik egymást, csoportosulnak, majd jogot érezve irdatlanul felzabálják egymást. 

Közben az Igaznak gáncsot vetnek,

Aki abba sosem esik bele. 

De ezek a Medvét már lelőtték, haza vitték, megfőzték, az összes lehető természeti átkot magukra vették, jót ittak, jót hánytak,

jót keféltek.. a Medve bőrén..

Majd másnap, ki-ki harmadnap felkeltek,

és így Szóltak: – De Király Vagyok Én! 

Gyámoltalanul kelnek ki ágyukból ezek a tébolyultak. Ránéznek megnőtt bankszámlájukra,

majd új erőre kapva ismét üldözőbe veszik

a már Hegyeket átszelt Igazat,

és még több pénz vágyával futnak

vesztükbe, mocskos cipőjükbe. 

Tudósítók ezek mind.

Nem tudják kinek vagy miért.

Zsiványan hajlonganak ha előttük egy még gazdagabb áll.

Fogalma sincs az ilyennek mit hoz utódjának fejére. 

– Úgyis örökli majd a Vagyont pangó pszichéje. 

Ilyen gondolattal fekszenek beton sírjukba: Jómaguk nagy halak.

Bálványaik még nagyobb halak.

Természeti törvényszerűség,

hogy együtt egyék a kisebbeket. 

Mivel ezen Uraságok az ördögi körben élnek,

így az ő történetük tovább nincsen..

Már Fent Vagyok. 

Érzem kenetei illatát.

Végig szívemen folyt keresztül 

Sok csillagfényű forrás. 

Félhomály körülöttem,

Még mindig alig látok. 

Harmatos Földre térdelek

Hogy szívemből csordogálva 

A tenyerembe öntsem. 

Arcom mosom

A lángoló forrást szomjazva kortyolom.

Fákjáink felgyúlnak. 

Mint tűző napok

és ragyogó holdak

Olyanok Testvéreim

mellettem.

Nincs többé kétségem

Ők a nyomomban 

Én a nyomukban futok 

Az Örök Világosságában.